Csemegekukorica
(Zea mays)

 

„A kukoricacsövet többrétegű burok fogja körül, s ahogy a leveleit egyenként lehántjuk, előkerül az aranyszínű magozat. Az ember megfontoltan „lapozgat” a belső lelkivilágában, és komolyan megvizsgálja az eltelt hét eseményeit. Rendet teremt, és behatol az aranymagig. Így válik a kukorica termése az emberi Szaturnusz kvalitások jelképe.”
- Váradi Tibor-

 

A kukorica termesztése kétségkívül az amerikai földművelés alapját képezi, ott született meg a magasan fejlett, perui inka, maja és azték kultúrákban. Az azték legenda szerint egy napkitörés kiadós és jótékony hatású aranydaraesőt eredményezett- ebből született meg a kukorica, a Nap fia, amely a termékenység szimbóluma is volt.    
A kukorica termesztése nagyon régre nyúlik vissza. A 16. században került Spanyolországba, onnan pedig Franciaországon keresztül Dél- Európába. Eljutott Indiába és Kínába is. Régi magyar neve: „törökbúza”, amely alapanyagul szolgált a máléhoz, dödölléhez, gánicához, prószához és pogácsához.

Nagy mennyiségben tartalmaz karotint és cinket, ezen kívül vas, foszfor, kálium, mangán és réz is található benne kisebb mennyiségben. A, B1, B2, B3 és E vitaminok találhatóak benne.

 

Kapcsolódó receptek: